A Kőszegi Városi Tanács 1740-ben írta be először az erre a célra készített bőrkötésű nagy könyvbe, hogy Szent György napján milyen volt a szőlők hajtása. Innentől hagyománnyá vált a bejegyzés, amely a szöveges leírás mellett rajzon is bemutatja a vesszőket, rügyeket. Az eredeti nagyságban készült képeket kezdetben ceruzával, majd vízfestékkel készítették. A könyv bejegyzésére vonatkozó utasításokat a mai napig szigorúan betartják.

A sok éves dokumentáció arra is jó, hogy a rügyek összehasonlításából próbálják meg megjövendölni, hogy milyen termés várható arra az évre.

Egyedül álló hagyomány ünnepére kerül sor április 24-én, a festői múzeumváros, Kőszeg ódon falai között, méghozzá a csak itt megrendezésre kerülő, “Szőlő Jövésének Könyve” rendezvénysorozatra. Kőszeg híres szőlő- és bortermelésének nevezetes híres dokumentuma az 1740 óta vezetett, nagy becsben tartott könyv, melyben a Szent György-napi szőlőhajtást, “a  jövés”-t jelenítették meg, rajzolták le minden esztendőben. E párját ritkító hagyományhoz Kőszeg német testvérvárosa, Vaihingen an der Enz 1991-ben csatlakozott. Az “öreg” Szőlő Jövésnek Könyvét ma a kőszegi Városi Múzeumban őrzik, de Sárkányölő Szent György ünnepén előveszik, mely nap a közép- és az újkori Európában a városi tisztségviselők újraválasztásának napja volt. Ez az időpont egybe esett a gazdálkodás évének kezdetével is, mely egészen a római korig vezethető vissza. Ezt a szokást vették át az európai városok a középkorban, Budán ezért lett a bírói hatalom jelképe a zöld gally és a fehér bíróbot, míg Kőszegen a szőlőhajtás. Már 1632 ből vannak emlékek, a hegymesterek a tisztújításkor ” jövéseket” hoztak be a szőlőhegyről, sőt, a korabeli szövegekből azt is kiderül, hogy e hagyomány a tisztújítás, a restauráció ceremóniájából született.

Lapozz bele egy rövid kivonatba, és tudj meg minél többet a könyvről.

A könyv a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház múzeumában tekinthető meg.