Tóth Kata – Vaol.hu – 2019. 04. 13. 11:30 – Vaol.hu engedélyével
Nagy kincsünk az ünnep, kulturális örökségünk és felelősségünk is, hogy továbbvigyük, továbbéljük, ami megvalósul, hiszen a város lakossága magáénak érzi. A szőlő szeretete, a borászat genetikailag kódolt a kőszegiekben. Reményeink szerint mostantól országosan is ismerik majd.
A Hungarikum Bizottság sajtótájékoztatóján részt vett V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos: – A kiemelkedő nemzeti értékek között különösen értékesek azok az elemek, amelyek az élő hagyományhoz kapcsolódnak. A kőszegi ünnepnek éppen ez az egyik lényege: évszázadokon keresztül folyamatos volt, és most is létezik, szerves része a kőszegi borkultúrának. A szőlőhajtások bemutatása és bejegyzése olyan páratlan rítus, amely méltán került be a Magyar Értéktárba.
Kőszeg önkormányzata működésében deklarálta, hogy a szőlő jövéséhez kapcsolódó ünnepségsorozat városi rendezvény, amelyben különböző szervezetek működnek közre, és amelyet mindenképpen meg kell ünnepelni, tartva a hagyományt.
Pócza Zoltán, a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház igazgatója arról is beszélt, hogy évről évre milyen kiegészítő eseményekkel gazdagítják a programot:
– Megyei és nemzetközi borversenyt rendezünk, de a szőlőművelési és borászati hagyományok megőrzése érdekében a kőszegi szüret rendezése is a mi feladatunk. A Kőszeg és környéke – Vaskeresztes és környéke hegyközségnek az állam felé van beszámolási kötelezettsége, mintegy 300 hektárnyi területük egyben termőhely is – a soproni borvidéké. A Szőlőtermelők és Borértékesítők Szövetkezete gyűjti be minden évben a hajtásokat. Április 24-én a Borok Házánál gyűlnek össze Szent György-nap reggelén a gazdák, ott adják be a hajtásokat, címkézik fel őket, és onnan indul a menet, amelyen a Kőszegi Borbarát Klub tagjai és a borbarát hölgyek is felvonulnak. A Hajnalcsillag Néptáncegyüttesen kívül a város nagy múltú koncert fúvószenekarának is fontos szerep jut a hagyományápolásban. A szőlőhajtást művészi színvonalú, ceruzával, tollal készített rajzok, akvarellek örökítik meg. Helyi alkotó, 1991 óta Németh János festőművész-rajztanár rajzolja a hajtásokat. A Jurisics téren nyilvános beszámoló hangzik el az elmúlt gazdasági évről. A vár lovagtermében kerül sor az elmaradhatatlanul aktusra, ott jegyzik be a Szent György-napi szőlőhajtást a könyvbe.
Dr. Bariska István történész, nyugalmazott levéltáros kutatta a könyvet, ő „szomorúan vette tudomásul”, hogy a kőszegi szőlő jövés ünnepe nem került a Hungarikumok Gyűjteményébe. Ebben egyfelől elhibázottnak tartja utólag, hogy 2013-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe nem a Szőlő Jövésnek Könyvét, hanem a Kőszegi Szőlőjövés Ünnepét terjesztették fel. Szerinte jobb lett volna a Szőlő Jövés Bejegyzésére koncentrálni. Ezzel ugyanis századokra visszatekintve lehetett volna érzékeltetni a kivételes hagyományt. Először 1749-ben említettek dűlőnevet, a fajták közül a burgundi vörös, a fehér furmint, később az olaszrizling és a saszla neve tűnt fel a leggyakrabban. Bariska István hozzátette:
– Függetlenül attól, hogy bortermelésben Magyarországon melyik vidéknek van nagyobb imázsa, a Szőlő Jövésnek Könyve hazai és európai unikum. A hungarikumok közé való felvétele azt jelentette volna, hogy Kőszeg szimbolizálja a hazai bortermelést. Itt ugyanis nem kevesebb, mint 1580-tól folyó igazolható bemutatási ceremóniáról van szó, amelynek vizuális megjelentetése 1740-től kezdődött a Szőlő Jövésnek Könyvében. A gyökereit nyugodtan nevezhetjük ótestamentuminak, illetve görög-rómainak. A 16. században Wahzeichen (jelkép, szimbólum) néven jegyezték be, hogy a gazdasági év kezdetén, Szent György napján a hegymesterek jelképet (jövést, hajtást) hoztak be a kőszegi dűlőkből. Ekkor választották újra a városbírót, a tanácsnokokat és tisztségviselőket, így a hegymestereket is.
Azaz a mindenkori bíró hatalmát is szimbolizálta Kőszegen a Szőlő Jövésnek Könyve, ahogy a budai bíróét a zöld gally. A magyarországi parasztság és szőlőtermelők kanonizálták ezzel Szent Györgyöt, akit a katolikus egyház nem vett fel a szentjei közé. De a szent tavasz (ver sacrum) első zsengéje (primitiae frugum) állat- vagy növényáldozati bemutatását ismerte az Ószövetség is, és a növényáldozatot a középkori kereszténység átmentette a görög-római sokistenségből is. Budapesten tehát egy görög-római áttétellel, de ó- és újszövetségi növényáldozatból megmaradt kőszegi vizuális, áldozati hagyományt nem emeltek hungarikummá, egy olyan néprajzi-történeti szokást, amely mind a hazai, mind az európai kultúrában egyedülálló.
