Csütörtök este ismét az Araz Étterembe látogatott el a Borászportál, ezúttal a soproni borvidék felfedezése volt a cél.
Mindig izgalmasabb élmény új dolgokat felfedezni, mint a már általunk ismert és szeretett borokat újra és újra megkóstolni. Így különösen nagy öröm volt részt venni egy olyan borvacsorán, ahol a Soproni borvidék két borászata egyszerre mutatja be borait. Jandl Arnold, illetve Pfneisl Birgit és Katrin nevével már több alkalommal találkoztam, de boraikat még nem volt lehetőségem megkóstolni, ahogy számomra valamiért Sopron is a kevésbé ismert borvidékek közé tartozik, hozzáteszem: egyáltalán nem jogosan. Annyit előre elárulok, nagyon kellemes meglepetésben volt részem.
Az Araz Étterem borduett vacsorái lassan már hagyománnyá kezdenek válni. A Barka Áron Chef de Cuisine, Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Club elnöke és Kovács Ákos, igazgató által közösen összeállított sor az ételek és borok közötti tökéletes összhang megteremtésére törekszik. Az első tételek kóstolása az épület impozáns halljában egyfajta állófogadásként történt, egy 2016-os Jandl rozét és a Pfneiszl lányok első fehérborát, egy zefírt kóstolhattunk, ami, mint később megtudtam, egy vérbeli magyar fajta, a hárslevelű és a leányka keresztezéséből létrejött illatos szőlő.
Ezt követően az asztaloknál foglaltunk helyet, ahol egy rövid bevezető és bemutatkozás után megkezdődött a vacsora. Az ételek érkezése közben a borászok minden tételt egyenként mutattak be, első vörösborként kékfrankosaikat, amit tavaszi saláta szárított sonkával és vaníliás tökmagolajjal kísért. És ha Sopron, akkor kékfrankos, így ezekre a tételekre különösen kíváncsi voltam. A Pfneiszl Kékfrankos „Újra együtt” 2014 és a Jandl Kékfrankos 2015 a könnyedebbre hangolt vonalat hozták, amolyan birtokbor-félék, visszafogott hordóhasználattal vagy azt teljesen nélkülözve. A Pfneiszl lányoké egy jó ivású, dinamikus, vibráló savú, könnyed, mégis tartalmas, a Jandl pedig inkább egy beaujolais-hangulatot idéző primőrös darab, engem meggyőztek, főleg előbbi. Ezt követte a két merlot pikáns hallével, majd a két shiraz lekváros karamellizált csülökkel. Azon kívül, hogy mindkét párosítás hatalmas „match-nek” bizonyult, a shiraz volt az, ami kifejezetten jól szerepelt, mindkét pincészetnél.
Úgy néz ki, ez a fajta kifejezetten jól működik a Soproni borvidéken.
Az est talán legjobban eltalált fogását a spárgás, gombás, padlizsánkrémes marhapofa-ragut a Pfneiszl lányok részéről a „Távoli világ” kísérte, ami egy igazi interkontinentális házasítás néhány, Magyarországon egészen egzotikusnak számító fajtából, mint a carmenere, malbec, zinfandel és a sangiovese. A fajták soproni megjelenése Pfneisl Birgit a fél világot bejáró szakmai útjainak köszönhető. A brownie és sajttorta násza nevű desszert mellé Jandl Arnold aztán egy igazi különlegességet hozott. A „Nádbor” névre keresztelt amarone-szerű szárított szőlőből készített vörös desszertbor egy számomra eddig ismeretlen dimenziót nyitott meg. Leginkább talán egy vörös aszúként lehetne leírni – aki szereti az érdekességeket, feltétlenül kóstolja meg!
Összességében nagyon szép borokat kóstolhattam kiváló ételekkel, különös odafigyeléssel a borok és ételek közötti harmóniára. A Pfneiszl Birtok precíz és kifinomult hordóhasználata, illetve a boraikat jellemző elegáns gyümölcshangsúly hozzám személy szerint közelebb áll, ugyanakkor Jandl Arnold kissé rusztikusabb és vastagabb borai tették igazán teljessé a képet. A Soproni borvidékben abszolút megvan az X-faktor, és remélem, hogy ezt minél többen felfedezik. Mi szurkolunk nekik!
