Két alcsoportot különböztetünk meg:
Ászokhordók
Égetett kishordók (becenevükön „ barrique” hordók)
Az ászokhordók többnyire kocsánytalan tölgy fájából készülnek, belső felszínük nyers, semmivel nem kezelt tölgyfa. Kapacitásuk rendszerint 10 – 100 hl között mozog (ennél nagyobbak készítése már komoly fizikai kihívásokat jelent).
Több évtizedig használhatóak, de rendkívüli alaposságot és figyelmet kíván tisztántartásuk! Ha bármilyen gomba vagy baktérium megtelepszik a belső falfelületükön, gyakorlatilag csak eltüzelni lehet őket.
Nem adnak át külön íz – és aromaanyagokat a bornak, viszont lehetővé teszik a bor kívánatos lassú mikro – oxidációját. Ez fontos borérlelési tényező.
A hagyományos ászokhordók nem rendelkeznek rozsdamentes acél szerelvényekkel, ezért használatuk elég körülményes, viszont általában faragásokkal szépen díszítettek.
Mivel a vadonatúj ászokhordókból nagyon sok csersav oldódik a borba, így egy – két évig csak alacsonyabb minőségű borokkal szokták őket megtölteni, „beavatni”. Utána biztosan használhatjuk őket nagy borok érlelésére.
Az égetett kishordók anyaga szintén kocsánytalan tölgy. Gyártásuk során belső felszínüket saját anyagukból készült tűzön néhány milliméter mélységben megpörkölik. Ez a pörkölés azután különböző aromákat ad át a bornak. A pörkölés mértékének függvényében beszélhetünk „Light – Medium- és Heavy” fokozatokról.
Az érlelés során a pörkölt tölgyfából ízanyagok oldódnak ki melyek a lassú mikro- oxidáció lágyító hatásával együttesen jelentősen befolyásolják a bor karakterét. A színét mélyebbé, struktúráját komplexebbé alakítják, illatát, ízét csokoládés, vaníliás, dohányos jegyekkel egészítik ki. Ezen aromák intenzitása a pörkölés mélységétől jelentős mértékben függ.
A fahordós érlelésre magas beltartalmú, megfelelő savkarakterrel rendelkező, kellő potenciállal bíró borok alkalmasak.
A standard barrique hordók kapacitása 225 l, de használunk 500 liter kapacitásúakat is. Minél kisebb a hordó űrtartalma, annál nagyobb érleléskor a felület / bormennyiség arány, annál erőteljesebben adja át az aromákat.
Minden egyes kishordóban fejlődő tétel külön egyéniség. A későbbi kiválasztás és azonosítás céljából minden fontos adatot feltüntetünk a hordó „fenekén”.
A kishordós érlelés jelentős elméleti felkészülést és gyakorlati tapasztalatot igényel a borásztól. Nem megfelelő használat esetén (érlelendő bor nem helyes kiválasztása, érlelési idő – elsősorban gazdasági okokból – történő lerövidítése) több kárt okoz, mintha egyáltalán nem próbálkoznának vele. Tölgyfarengetegeket vágtak már ki azért, hogy hozzá nem értő borászok kezében hiábavaló áldozattá váljon szegény fák halála.
A kishordós érlelés célja finom, különleges aromák borba juttatása. Ezt a célt a barrique hordók maximum 36 – 40 hónapos használatig tudják szolgálni. Utána vörösborászat számára gyakorlati használati értéke megszűnik. normál ászokhordóként sem érdemes őket használni, mert rendkívül nehézkes a kezelésük. Általában olyan magas színvonalú fehérborral foglalkozó pincészetek veszik meg, melyek hordóban erjesztik és érlelik tételeiket. Ők használatbavétel előtt szétszedik a hordót, a dongákat újra gyalulják és újra égetik. Ez az általuk elképzelt célnak tökéletesen megfelel, nagy vörösboroknak alkalmatlan. A használt barrique hordók szolgálhatnak még: virágtartó, dekoráció vinotékában vagy mint tűzifa.
