Január van, kezdődik a metszés a szőlőben. Persze nem mindegy, hogy hogyan, de dr. Kaibinger Tamás, az Unger Bormanufaktúra alapítója még a szelíd metszésről is úgy mesél, mintha a világ legizgalmasabb történetét mondaná el…
Viszlát, 2023, izgalmas év voltál; helló, 2024, megvan a ritmus, tovább finomítjuk a hangzást és feltekerjük a hangerőt, éljenek a természetes borok!
Szelíd metszés – jó alapok
Metszünk. Így indul az év. Ez az egyik legfontosabb munka a szőlőben: ettől függ, mi terem idén, mi fog jövőre, és hogy meddig él majd a tőke. Nem megcsinálni kell, bár az sem kevés munka, de nekünk ez nem elég: a legjobban kell csinálni. Ez csak akkor lehetséges, ha értjük és érezzük a szőlőt.
Az egyik első dolog, amit megtanultam Arti Milántól, hogy metszés közben minden tőkét meg kell szólítani. Ez az első lecke a metszésről. Nem a szuper olló, nem a tempó, hanem az, hogy: (meghajlás) kedves tőke, hogy vagy? Ismerjünk meg minden egyes tőkét, és kezeljük erejéhez mérten. Abból, hogy mit hozott tavaly, látjuk, mire lehet képes idén.
A második dolog, amit megtanultam Fendrik Zsókától, a szelíd metszés fáradhatatlan magyarországi kezétől és arcától, hogy a növényt meg lehet érinteni, hogy kitapintsuk az energiaáramlás útját. Az energia útjában nem vágunk, hanem ettől távol, kicsit és keveset. Ezzel biztosítjuk az energia/nedvesség zavartalan útját. Azért is fontos ez, mert ha már egyszer a rakoncátlan liánból, ami a szőlő természetes állapota, szépen ápolt és nyílegyenes drótpályán futó növényt szelídítettünk, akkor úgy célszerű metszeni, hogy a legkisebb kárt okozzuk. Ehhez ismernünk kell a szőlő anatómiáját.
A szőlő anatómiája
A szőlő anatómiáját az olasz Marco Simonitnak és Pierpaolo Sirchnek köszönhetően ismertük meg, akiknek a munkáját Zsóka tolmácsolta sokunk felé. Szeretjük a szenvedélyes embereket, ők mindannyian azok. Igazából csak velük szeretünk dolgozni. Az ilyen emberek mindig keresik a jobbat, jó megfigyelők, kísérleteznek, mernek kockáztatni és feszegetik a határokat, mernek változtatni a jól bevált rutinon.
.jpeg)
Marco, aki első ránézésre inkább egy olasz popsztárnak tűnik, mint a világ talán legismertebb szőlészeti tanácsadójának, számtalan szőlőtőkét megfigyelt. Mivel szeretett rajzolni, ezeket sokszor meg is örökítette. Rajzolás közben akadt meg a szeme a korábbi évek metszési nyomain. Azt látta, hogy a vágás helyén a tőke elszáradt, befeketedett. Hogy megnézze, mi történik metszéskor a tőkén belül, asztalosokkal barátkozott, akik elvégezték a megfigyelt és elhalálozott (vagy arra készülő) tőkék boncolását, azaz keresztben elvágták azokat. A boncolás megerősítette azt, amit kívülről megfigyelt. Marco itt nem állt meg: számos régi ültetvényt is felkeresett, és feltette a kérdést a szőlőtőkéknek: mi a hosszú élet titka?
Marco így megismerte a szőlő anatómiáját, és ennek köszönhetően megértette azt, hogy mi történik a növénnyel belül, ha kívül levágjuk egy részét. A metszés egy vágás, ami megsebesíti a növényt, és ahol vágunk, Marco szerint seb keletkezik. A seb begyógyul, csak nem mindegy, hogy hogyan. Ha nagy heg marad a növényi szövetben, mert a vágás helye „V” alakban szárad be mélyen a tőke belsejéig, az akadályozni fogja a tőkében a nedvesség áramlását, és a sok halott fa egy idő után azt eredményezi, hogy a tőke nem csak kicsit, de teljes egészében elpusztul. Fiatalon.
A szelíd metszés négy aranyszabálya
A szelíd metszés elveit a megfigyeléseinek megfelelően az alábbiak szerint határozta meg Marco [1]:
- Figyeld meg a szőlőt, hagyj teret a növekedésnek, és meghatározott tőkeformával dolgozz!
- Biztosítsd az energiaáramlás szabad útját a gyökértől a lombkoronáig, lehetőleg ne vágj itt. Vágj a megfelelő helyen!
- Ha már vágsz, vágj kicsit és keveset az egy- vagy kétéves fán, és figyelj a koronarügyekre (ha a koronarügy felett vágunk, a vágási seb és a tőke belsejében elhalt rész kisebb)!
- Ha már vágsz, hagyj védőfát, azaz vágj távolabb a tőkétől, így lesz helye beszáradni a levágott vessző csonkjának anélkül, hogy a tőke maga belülről károsodna! A beszáradt csonk a következő évben gond nélkül levágható, így továbbra is tőkét nevelhetünk, nem sündisznót.
A jó vágású szőlők tovább élnek, energikusabbak és stabilabban teremnek. A Simonit&Sirch módszer következő lépése a hajtásválogatás, ami külön tudomány. A tőke végső formáját, a hajtások elhelyezkedését és számát végső soron itt állítjuk be.
A kékfrankos szelíd metszése: vigyázat, sok gondolkozás és türelem szükséges (hideg napokra meleg teával megtöltött termosz bekészítése ajánlott, esetleg védőital)
Mi a Guyot szálvesszős művelést választottunk: az előző évben meghagyott ugarcsapról kinövő, a magasabban elhelyezkedő szálvesszőt lehajtjuk, az alacsonyabban fekvőt vesszőt pedig visszavágjuk ugarcsapnak. Így alakítjuk ki a tőke struktúráját, ami így szervesen fejlődik. Olyan, mintha kis hullámokban nőne a termőkar a kiválasztott irányba. Ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Vagy mégsem?
A nagykönyv jelen esetben Simonit és Sirch Guyot metszési könyve, amelyet szívesen ajánlok mindenkinek. A könyvet boldogan tanulmányoztam, és elméletileg már igen felkészült voltam, és egészen addig nagyon magabiztos, amíg ki nem mentem a szőlőbe, és szembesültem vele, hogy gyakorlatilag semmi sem olyan nálunk, mint a könyvben. Mert a kékfrankos rakoncátlan. Ezt Zsóka is megerősítette. A rügyek állása gyakran változik. A módszer persze működik, csak több gondolkodást igényel kékfrankos esetében.
Ez a harmadik év, hogy a szelíd metszés módszerével dolgozunk. Az első év nehéz volt, mert sokat kellett alakítani a tőkén, és mi is tanultuk a módszert. Tavaly, a második évben, már közelebb kerültünk ahhoz, amit idén tudunk megvalósítani: lejjebb szorítva a tőkefejet ideális helyen tudunk csapot hagyni a következő évre. Már ha a szőlő is úgy akarja. A tanulást folytatjuk.
Minden évet csoportos metszéssel kezdünk: konzíliumot tartunk a tőkék felett, közösen fejtjük meg, hogy mi lenne nekik a legjobb. Felülírjuk a régi szokásokat – ami olykor nem is olyan könnyű – és újakat teremtünk. Ezzel telik majd a következő két-három hónap. Ez hosszú idő öt hektárra. Azért is van ennyi időre szükségünk, mert természetes bort készítünk, és ennek a gondolkodásnak nálunk része a biodinamika: követjük a természet ritmusát, amelyet számunkra a Maria Thun-féle holdnaptár ad meg. A hegyi területeket csak az ideális napokon metsszük, máskor nem, ezzel is kedvében járva a szőlőnek.
A metszés mint popszám és meditáció
Ha elfáradok, időnként a magam örömére megnézem Marco egy-egy tutorial videóját a Youtube-csatornájukon, ahol Marco, mint egy popsztár, energikusan táncolja körbe a tőkéket: a haja belőve, a színpadja az ültetvény, a gitárja a metszőolló, dinamikusan mozog, letérdel a szőlőtőkék elé, majd laza mozdulatokkal metsz. A vokál a tőkéken játszó szél. A ritmust az olló csattogása adja.
Szeretnék eljutni oda, hogy a metszés meditáció legyen. Együttlélegzés a szőlővel, teljes jelenlét, minden mozdulat a helyén.
Ez történt az elmúlt két hétben. Jártam még egy szuper kékfrankoskóstolón is, ami újra megerősítette: per aspera ad astra, a természetes kékfrankos a kitörési pont. De erről majd a következő írásban.
dr. Kaibinger Tamás
