A történelmi hagyományokban egyébként is bővelkedő Kőszegen csaknem három évszázados tradíció kapcsolódik a szőlőtermeléshez és borászathoz: a dunántúli kisvárosban 1740 óta minden évben ezen a napon a friss szőlőhajtásokról kis festményeket készítenek a híres Szőlő Jövésnek Könyvébe. A kezdetek óta egyetlen évet sem hagytak ki a helyiek, még a háborús időkből is vannak bejegyzések, így a könyv jóval több, mint lokális érdekesség. A páratlan kódex agrártörténeti és muzeológiai értékén túl a klímaváltozás egyedülálló dokumentuma is egyben.
Sajátos, a szőlészethez és borászathoz kapcsolódó tradíció él Kőszeg városában 1740 óta: a helyiek minden évben Szent György napján, azaz április 24–én megörökítik a helyi szőlőhajtások aktuális állapotát, és rajzot vagy festményt készítenek azokról.
Több évszázados borászati múlt
A Soproni borvidékhez tartozó Kőszegen és környékén évszázadok óta kiemelkedő szerepe van a szőlő- és bortermelésnek. A város birtokában 1755-ben már 45 hold szőlő volt, a régi időkben pedig a város fő bevételi forrását a borkereskedelem jelentette. Mint a város múzeumának ismertetője emlékeztet: 1279-ben Kőszegi Iván és Miklós grófok birtokaik megosztásakor már a szőlőkről és pincékről is rendelkeztek. Az Anjouk idején Pozsony és Sopron mellett Kőszeg a legjelentősebb borkereskedő, borexportáló városok közé tartozott. Károly Róbert 1348-ban engedélyezte, hogy a kőszegiek saját boruk mellett a rohonci és csepregi borokat is szállíthassák a délnémet területekre.
284 éves dokumentum
A rügyfakadás megörökítése éppen ezért a település lakói számára különösen fontos megélhetésnek kulturális lenyomata is egyben, az 1740 óta vezetett könyv pedig páratlan dokumentumnak számít. Ebben a Szent György-napi szőlőhajtást, „a jövés”-t jelenítették meg, rajzolták le minden esztendőben.
A kőszegi „szőlőjövés” rítusa valószínűleg egy középkori jogszokásból alakulhatott ki. Sárkányölő Szent György napja a XVIII-XIX. századig országszerte a közigazgatási év kezdetének számított, a Kárpát-medence szőlőtermő vidékein a hegyközségek is ezen a napon tartották a második törvénynapjukat – áll a Kőszegi Városi Múzeum honlapján.
A Szőlő Jövésnek Könyvében tehát csaknem háromszáz éve, évről-évre szebbnél szebb ceruza-, tollrajzok, majd akvarellek örökítik meg a szőlő hajtásait.
A hagyományt annyira komolyan vették a kőszegiek, hogy 1740 óta egyetlen évben sem maradt el a bejegyzés, még a világháborúk idején sem – igaz, néha csak egy-egy sor került be a meghatározott napon a könyvbe – mondta el az Agrárszektornak Pócza István Zoltán, a kapcsolódó programokat szervező Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház igazgatója.
A tavaszról árulkodik, nem az évjáratról
A bejegyzések annak ellenére születtek, hogy már évszázadokkal ezelőtt felismerték a kőszegiek, hogy a tavaszi hajtásokból csak kevéssé lehet következtetni a későbbi termésmennyiségekre és még kevésbé az évjáratra. 1792-ben például a következő mondatot jegyezték be a könyvbe:
Jövés csak csekély volt, de mégis jó és középszerű termés volt.
1745-ben különösen fejlett, a szokásosnál előrehaladottabb, szebb hajtást ábrázoltak a könyvben, de ez sem utalt a későbbi minőségre. Mint fogalmaztak:
Ezen esztendőben tűrhető bort adott az Isten, de in qualitate az 1744-es esztendőbeli terméshez hasonló nem volt.
A könyvben csak 1930-tól kezdve kezdték tudatosan jelölni a hajtások pontos származási helyét, amely azért is fontos, mert a mintavétel helye sokat számít: az egyes dűlők között néha jelentős mikroklimatikus eltérések vannak. Ez a jelenség számos borvidéken megfigyelhető, az egyes dűlők fekvése, de még a talaj kisebb eltérései is kihatnak a szőlő állapotára és természetesen a bor terroir-jellegére is.
A legtöbbször a Meszesvölgy (Kalchgraben), a Királyvölgy (König), a Kapaszkodó (Steiger), a Rómaidomb (Römer), az Alsófigyelő (Wachtelsack), a Lócserélő (Roßtauscher), a Hidegvölgy (Eisgrubel) és a Hosszúlövészárok (Langer Schützen-graben) fordul elő a följegyzésekben.
Feljegyezték a szőlőfajtákat is, amely további érdekességekkel szolgál: kiderül belőle például az, hogy 1806-ban aszúbor (Ausbruch) is készült Kőszegen.
A klímaváltozás is nyomonkövethető benne
Mivel a bejegyzések gyakorlata nem csupán helyi érdekesség, hanem az így létrejött könyv jelentős klimatológiai forrásként is szolgál, nem véletlen, hogy ilyen irányú vizsgálatra is sor került már. A Conegliano-i Egyetem és a Dél-Oregoni Egyetem kutatói Dr. Bariska István kőszegi főlevéltáros, Németh János rajztanár-bejegyző, Kiss Zoltán földrajz tanár-meteorológus, Szövényi Ernő borászati szakértő, Szövényi Viktória tolmács, valamint olasz részről Prof. Dr. Antonio Calo, az Olasz Borakadémia elnöke, Dr. Diego Tomasi a szőlészeti kutatás vezetője, a Conegliano Egyetem tanára végeztek kutatást a könyv alapján. Nemrégiben zajlott le a városban a 14. Szőlő és Klíma Konferencia is – tette hozzá Pócza István Zoltán, aki elmondta azt is:
az 1740 óta rendelkezésre álló bejegyzések anyaga teljesen digitalizált, amely a Városi Múzeumban kutatható is. Felmerült az első, 1740 és 1990 között vezetett könyv reprint kiadása többször is, de forrást még nem talált rá a város.
A mai bejegyzéshez több program is kapcsolódik Kőszegen. A programsorozat már április 18-án kezdetét vette és 27-ig tart, de a fő attrakció természetesen a Szent György napján végrehajtott bejegyzés.
Ennek során kora reggel a gazdák lemetszik a szőlőhajtásokat a nevezetes dűlőkben, amelyet zenés menetben visznek a Városháza elé a Jurisics térre. Itt a szőlőhajtásokat ünnepélyesen bemutatják a polgármesternek és megáldják azokat, majd Németh János festőművész, a Jurisich Miklós Gimnázium nyugalmazott rajztanára befesti a könyvbe az idei hajtásokat.
Forrás: BRAUNMÜLLER LAJOS / Agrárszektor.hu
