A Vas vármegyei borverseny előtt egy nappal Szövényi Áron borász, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének munkatársa sorolta be a nevezett tételeket évjárat, fajtasorrend és aromatikus jellemzők alapján. Másnap a borok megjelenését, illatát, zamatát és az összbenyomást is értékelő 100 pontos modell szerint dolgoztak a borbírálók. Bepillanthattunk a kulisszák mögé.

– A borversenyek világa összetett, akik azt gondolják, hogy szubjektív alapon dőlnek el a dolgok, azokat ki kell ábrándítanom. A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) ajánlását használják a borbírák: a 100 pontos, úgynevezett „pozitív” rendszerben nem a borok hibáit, hanem előnyös tulajdonságait keressük, ízeire szedve azokat megjelenés, illat és íz tekintetében. Végül egy összpontszámot kapnak, amelyben e jellemzők különböző súllyal esnek latba. Az összbenyomás a harmóniát jellemző paraméter, ebben lehet szubjektív elem, ám a többi érzékszervi tulajdonság objektíven bírálható. A borbírálóknak érzékeny orra, fejlett szaglóérzékre, illat- és ízmemóriára van szükségük, amit a folyamatos borkóstolásokkal lehet fejleszteni. A munkájuk nagy koncentrációt igényel. Itt 31 mintát kóstolnak, ezek a verseny alatt egyedi azonosítót kapnak, és előtte besoroltuk őket, ami segít, hogy a bírák lehetőleg egy típusú bort értékeljenek. Két vörös- és két fehér-, illetve rozé borokat bíráló bizottságot alakítottunk ki. A bírálatokon édességi sorrendet is állítunk, hogy íve legyen a kóstolásnak. Évjárat szerint a fiatalabbtól haladnak az idősebbig. Szín szerint először a fehér, aztán a rozé, majd a vörös borminták kerülnek sorra – magyarázta Szövényi Áron.

Még a kóstolás és a bírálat előtt arra kérte a borbírákat, közöljék majd az

észrevételeiket az egyes tételekkel kapcsolatban, ami visszajelzést ad a termelők felé, segíti fejlődésüket. – Az ezüst- és aranyérmes borok kaphatnak több vagy kevesebb pontot, de még a pontszám sem ad feltétlenül elég információt. A bírák praktikus tanácsokat adhatnak: jobb lett volna még a borát hordóban tartani, előbb vagy később szüretelni. Ezek előreviszik a készítőt, hogy a következő évjáratban mit csináljon másképp. Az időjárás és az évjáratok rabjai vagyunk. Évente egy lehetőségünk van elkészíteni a csodát, ami sok munkát igényel a szőlőben és a borászatban is.

A térség borainak mostani minőségéről is kérdeztük: – A 2022-es évjárat kihívásokkal teli volt: az országszerte, Európa-szerte jellemző nagy szárazságot azonban a Vasban, az Alpokalján található borvidékek nem érezték meg annyira. Itt megfelelő volt a csapadékmennyiség, és elég jó minőségű borokat tudtak készíteni a termelők. Évről évre nagy a fejlődés mind a vörös-, mind a fehér- és a rozé borok tekintetében, mégis van még mit dolgozni a tételeken. Amikor 2011-ben elkezdtem segédkezni a borverseny körül, 5-6 óbormintával indultunk, az idén ez harmincra nőtt. Felismerték a borászok, hogy jót tesz a hordós érlelés, nem félnek a lehetőségétől. Előremutató az is, hogy tanulóképesek. Kőszegen és környékén, valamint Csepregen is komoly közösségük alakult, folyamatosan konzultálnak egymással. Az Agrárminisztérium tavaly tavasszal a Hungarian Wine Summit 2022 rendezvényen oklevelet adott át a kőszegi borászok részére a kőszegi eredetmegjelölés nemzeti oltalom alá helyezésének alkalmából. A Soproni borvidéken belül először ők döntöttek egy új, szigorúbb szabályzat elkészítése mellett, amely a minőségi borkészítés záloga. Kitüntetett szerepű a blauburger – aki Kőszegre látogat, annak ajánlom, hogy kóstolja meg. Már korai stádiumban nagyon szépen mutatja magát.

A Szövényi család beágyazódott Kőszegen a köztudatba. Szövényi Áron Szövényi István egykori múzeumigazgató, Kőszeg díszpolgárának unokája. Nagyapja élesztette újra a Szőlő jövésnek könyve hagyományát. Nagybátyja, Szövényi Ernő borász pedig újraindította a Vas Vármegyei borversenyt. – Etyeki vagyok, de szívesen jövök Kőszegre, ám a saját borászatom működtetése miatt erre egyre kevesebb időm van. A borverseny jól prosperál, és minden második évben nemzetközi borversennyel is kiegészül, ami még nagyobb seregszemlét jelent. Nagy felelősség, szakmailag és közösségileg is nagy kihívás. Jó ilyenkor összejönni, a kollégákkal találkozni. Természetes, hogy mindenkinek a legjobb bor az, ami a pincéjében van, de ez, úgy szoktuk mondani, pincevakságot idézhet elő. Érdemes tehát bízni a többi borász értékítéletében. Ha más borvidékről jön valaki, ahol dolgoznak hasonló fajtákkal, akkor tudja segíteni e fajták itteni felemelkedését.