Megtartották az Orbán-napot ma Csepregen: a borosgazdák délután gyűltek össze a 2024-es borverseny eredményhirdetésén a Bene-hegyi Szent Orbán szobornál. Aztán gyepűtiprás volt, együtt bejárták a szőlőhegyet, végig látogatták a pincéket, amelyeket a nagyközönség a bortúrák révén jól ismer, végül Horváth József pincéjénél kötöttek ki, akit 70. születésnapja alkalmából köszöntöttek.
Az ünnepelt vadpörköltes vacsorával várta a mintegy ötvenfős csapatot. Az ünnepségen részt vett Horváth Zoltán polgármester, aki elmondta: 11 évvel ezelőtt, városgazdaként találkozott először az Horváth Józseffel, aki az első volt, hogy karon fogja a Csepregre került fiatalembert, és körbevezesse a hegyen: minden részt alaposan bemutatott, pontosan mit hol találunk és annak milyen múltja van.
– Mentünk egy óriási kört az erdőn keresztül, és olyan történeteket kaptam, amelyek máig kísérnek, meghatározó élmény volt számomra – mondta Horváth Zoltán polgármester. – Azt kívánom, hogy ezt az élményt még nagyon sokaknak nagyon sokszor tudja átadni! Isten éltesse!
A borosgazdák élén Tóth Marcell, a Csepregi Borbarát és Turisztikai Egyesület elnöke köszöntötte Horváth Józsefet – azonnal harmonikát ragadva és közös éneklésre bírva a népes társaságot, akiknek jókedvét már bemelegítette az utóbbi pár órában végigjárt pincéknél kóstolt finom nedűk sora. A Boldog születésnapot! dallal kezdtek, de megszólalt a „Sej-haj, Rozi, vasárnap kirándulunk” az „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék”, és természetesen azt is elénekelték, hogy „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, a házigazda furkós bottal ki nem ver…”
A gazdának azonban esze ágában sem volt kiverni a vendégeket – szarvaskolbásszal, vadpörkölttel, saját eltevésű uborkával, kenyérrel, kaláccsal várta a vendégeket. Érdeklődésünkre a 70. életévét betöltött Horváth József elmondta:
– Örül az ember szíve, hogy itt egy ekkora közösség van, hogy jönnek a fiatalok, akik mindazt továbbviszik, amit mi elkezdtünk. Hetven év, az hetven év. Akik most itt vannak, a legszebb álmainkat váltják valóra. Hiszen azért dolgozunk itt évtizedek óta a hegyen, hogy legyenek szőlők, megmaradjon a szőlőművelés, készüljön bor, szőlőlé, legyen közösségünk és legyenek vendégeink. Ez az este ennek az ünnepe – mondta a születésnapos, aki táncra is kérte a feleségét, ezzel másokat is erre inspirált. Víg mulatsággal telt az idő.
