Nemrég még tőkén volt az a szőlő, amelyből az elmúlt hetekben bort palackoztak, ezeket a borokat mutatták be pénteken a Petőfi Sándor Művelődési Házban Szövényi Áron borász vezetésével.
A vízkereszti bormustra régi hagyomány. A rendezvényen Tóth Marcell, a Borbarát és Turisztikai Egyesület vezetője elmondta: negyven tétel újbor érkezett tizennyolc gazdától, nemcsak csepregiek, de néhányan a kőszeghegyaljaiak közül is bemutatták nedűiket. A kínálat teljes volt: sokféle zamatos rozét, fehér- és vörösbort kóstolhattak a résztvevők. Megemlékeztek a vízkereszt napján 98 éves korában elhunyt Horváth Antalról, a szőlőhegy szeniorjáról, aki 92 éves koráig maga művelte a szőlőt.
A gazdák mindegyike bemutatta a borát, lényeges volt, ki mikor szüretelt, a kénezésnek milyen rafinériáit alkalmazta, mennyit tett bele, hordóban vagy tartályban érlelte-e, miként tudta irányítani az erjedést. Több olyan bor volt, amely nem egy fajtából, hanem sokféle szőlőből készült. A borszakértő azt mondta: lehet, hogy ez a jövő, mert ahogy az időjárás, a természet is „megbolondul”, és minden szőlő összevissza érik, egyszerre kell majd szüretelni, és a belőlük készülő közös borban az ízek, illatok jól kiegészíthetik egymást, együtt adnak harmóniát. Ami nálunk a fehér házasítás, az az osztrákoknál a Gemistelzats, amelyet egyébként nagyon elismernek.
Az esten téma volt a friss gyümölcsös íz elérése, a kerekség, érezhető-e „a korty végén” egy kis élesztő, vagy más esetben elhúzza-e a sav, és ha igen, hogyan lehet azt letompítani, hogy kiteljesedjenek benne az illatok. Érdekesség, hogy volt olyan október közepén szüretelt szőlő, amelyet pálinkának szántak, de annyira jó minőségűnek találta a gazda, hogy úgy döntött, készít belőle bort is – jól sikerült.
MERKLIN TÍMEA / vaol.hu
