A Lust németül egyszerre jelent vidámságot, jókedvet, örömöt, kéjt. Külön-külön is így találjuk a szótárban.
A Lusztház jelentésének megfejtéséhez ismerni kell ennek a deszkából készült, általában bádoggal fedett kis házikónak a „berendezését”, valamint a kapás / hauer/ egy napját. Egy idősebb hauer elbeszélése alapján a kőszegi kapás napja a következőképpen zajlott: Hajnalban, – inkább kelek hajnalban pacsirtaszóra, mint reggel 6-kor kürtszóra –, jelszóval kapával a vállán, melyre felfűzte a kis füles agyagkorsóját, melyben bor vagy wossamichel (vízzel kevert bor) volt. A kapa, tehát nem csak munka, hanem szállítóeszköz is volt. A szőlőjébe érve a boroskorsóját a Lusztház tövébe ásott kis gödörbe tette és egy venyigeköteggel letakarta, hogy hideg maradjon. A Lusztház berendezése a következő volt: fából készült pihenőágy (priccs), szénával, szalmával borítva, takaróval leterítve, asztalka két kisszékkel. Egyik sarokban egy-két a szőlőműveléshez szükséges szerszám, a másik sarokban vizeskorsó lefedve, hogy semmilyen kisállat, bogár bele ne essen. A Lusztház mellé, általában az északnyugati oldalra fenyőfát vagy tuját ültettek, amely védte széltől, hótól a kis házikót. A kapás ember délig szorgalmasan dolgozott. Délben megérkezett a felesége kapával a vállán, amelyen kis batyuban az ebédet hozta. Kettesben megebédeltek, majd lepihentek a kicsit szélesebbre épített priccsre. Ezúttal ez nem a „szomorú”, hanem a vidám valóság. A haueroknak általában sok gyerekük volt, így éjszaka egy szobában többen is aludtak.
A Lusztház ezért kapta az „öröm házacskája” nevet. A nap hátralévő részében kettesben kapáltak tovább, majd hazaballagtak, kapával a vállukon. A kapát azért vitték haza, mert ha másik szőlőbe mentek dolgozni, otthonról tudják magukkal vinni. A Lusztházat télen is meglátogatták, no nem „azért”, de „azért” is. A kapás ember leleményes is volt, a szőlősorok közé nem babot vetett, hanem hurkot. A szőlőbe ilyenkor hátikosarat vitt, kőszegi német (hienz) tájszólásban: „puglkoap”. Ez egy háncsból font, favázas, kocka formájú hátikosár, négy pici lábbal, hogy földre állítható legyen. A hátikosár aljára helyezte a hurokkal elejtett vadnyulat, majd a tetejére száraz szőlővenyigét tett, amelyet gyújtósnak használt. Vadőrrel találkozva, egyértelmű volt, hogy gyújtósért volt a hegyében. Az idők folyamán a Lusztház megszűnt Lusztháznak lenni és szerszámtárolóvá degradálódott.
Seper Ferenc | KŐSZEG ÉS VIDÉKE XXXVI.ÉVFOLYAM, 1. SZÁM | 2023. JANUÁR 16.
