A középkor óta megtartják a szőlőhajtások bemutatását. Ez egész Európában egyedülálló.
Igen régi hagyomány a Szent György-napi, április 24-i szőlőhajtások ünnepélyes bemutatása és berajzolása a Szőlő Jövésének Könyvébe. Az első bejegyzés 1740-ből való, azóta is őrzik e szokást a Kőszegen élő, szőlőt termesztő gazdák, borászok.
A hagyomány vélhetőleg a középkorban alakult ki, és ez öröklődött tovább az Alpok-aljai kisvárosban. Az írásos dokumentumok szerint már a 16. században is gyakorlat volt, hogy a hegymesterek bemutatták a szőlőhajtásokat.
Április 24. a feudalizmusban a közigazgatási és a gazdálkodási év kezdetének számított, ekkor választották meg például a hegybírót, a hegymestert és a városi tisztségviselőket. Ilyenkor lemondtak az előző hegymesterek, az újak pedig a szőlőhegyen frissen levágott hajtással jelentek meg.
A ma is látható és évente bővülő Szőlő Jövésének Könyvébe 1740 óta készülnek a bejegyzések és a valósághű rajzok a szőlővesszőkről.
A dokumentálásnak jósló funkciója is volt, mert ezekből később következtetéseket próbáltak levonni a várható termésre és az időjárásra.
A hagyományt a mai napig ápolják Kőszegen, és ünnepélyes keretek között megtartják a régi szertartást. Ebben nem csak a borászok, hanem a város számos szervezete és az ott élők is részt vesznek. Igazi tavaszi közösségi esemény, és turistacsalogató látványosság lett. Ráadásul ezzel az eseménnyel kezdődik meg az éves borszezon.
Kőszeg régi és az egyik leghíresebb borvidék volt. Bár az Alpok alján fekszik a kisváros, klímája mégis különleges. Évente 700-800 mm csapadék hullik, és 1500 órát süt a nap. A 300-400 méteres magasságban lévő települést a környező hegyláncok megvédik az Alpok felől érkező fagyos széltől. Bár a tavasz később jön, és a nyár is hűvösebb, mégis már az ókor óta termesztettek itt szőlőt. A középkori írások is utalnak arra, hogy itt bortermelés folyt.
Napjainkban a kőszegi terület mellett Csepregen, Cákon, Kőszegdoroszlón, Lukácsházán, Felsőcsatáron és Vaskeresztesen is nagyobb szőlőültetvények vannak, ezekkel együtt 350 hektáron folyik szőlőművelés.
Jövésének Könyvébe a rajzok mellé bejegyzések is kerültek, így ezeket összevetve igyekeztek kitalálni a következő évre várható időjárást. Ma is kutatják a korábbi bejegyzéseket, mostanában főleg a globális felmelegedés hatásait vizsgálják.
Egy korábbi, 1792-es bejegyzés például leírta, hogy a „jövés csekély volt, de mégis jó és középszerű termés volt”. Egy korábbi, 1745-ös rajz szép, kifejlett hajtásokról készült, ám a mellette lévő leírás elárulta, hogy bár elfogadható volt a bor, mégsem volt olyan jó, mint az előző évi.
A rajzok mellé rendszeresen kerültek információk az év közben tapasztalt időjárási viszonyokról, vagy a természeti, rovarkárokról.
1930 óta már a szőlővesszők származási helyét, a dűlőket is beírják, mert azok között is van klímabeli eltérés. Jegyzik a szőlőfajtákat is, így lehet tudni, hogy 1806-ban aszúbort is készítettek, 1885-ben már volt burgundi és kékfrankos, olaszrizling, saszla és például muskotály is. A Szent György-nap mellett Szent Lőrinc és Szent Orsolya napján is születtek bejegyzések, de rajzos illusztráció csak április 24-én készült a könyvbe. Év végén feljegyezték a könyvbe az azévi szőlőtermés jellemzőit is.
Ma a helyi bortermelők vágják le a mintákat Szent György nap hajnalán és feljegyzik a szőlő fajtáját, a tőke helyét. Ezt követően a hegybíró vezetésével viszik a vesszőket a bemutatásra.
Az ünnepélyes szertartás egy felvonulással kezdődik, majd a Városháza előtti téren zajlik a ceremónia, ahol a polgármesternek mutatják be a szőlőhajtásokat. A polgármester ekkor ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy jó gazdája lesz a városnak. Ő rendeli el a vesszők berajzolását a könyvbe, ahová ekkor még csak ceruzával rajzolja be a mester a hajtásokat, a színezés, az akvarell-festés pár nap múlva készül el. A bejegyzést a Jurisics-vár lovagtermében lehet megnézni.
Az európai kultúrtörténetben ez a gyakorlat példa nélküli.
A bejegyzést végzők nevét csak 1835 óta lehet tudni. Azóta a mesterek kézjegyükkel látták el a rajzokat. Jelenleg Németh János művész-tanár végzi ezt a feladatot.
A könyvben Schubert Károly, Kugler János, Hanély Antal, Csapody Vera, Horváth János, Bechtold István, Németh János rajzai láthatók.
A Szőlő Jövésének Könyve igen vastag. De így is 1990-ben betelt az első kötet, most már a második kötet gyarapodik az éves bejegyzésekkel. Az új kötetet Kőszeg német testvérvárosa, Vaihingen an der Enz ajándékozta a városnak.
A több száz éves hagyomány 2013-ban bekerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe.
A szép szokást az elmúlt évtizedekben más települések is átvették, így a Balaton-felvidéki Rezi hegyközség, szlovéniai Lendva-vidéken a csentei magyar szőlősgazdák és Kőszeg németországi, Stuttgart melletti testvérvárosa Vaihingen an der Enz is megnyitotta és gyarapítja a maga könyvét.
“Eleitül ezen Nemes Városban bévett szokás szerint Szent György napján, úgymint szokott, bírói választás napján az hegymesterek az tanácsházba szoktak szőlő jövíseket hozni, melyek által az városi lakósok is az borbéli terméshez reménségek volt, és ezen jövisek akkoráig könyvben nem rajzoltattak…” – olvasható a kőszegi Szőlő Jövésnek Könyve első lapján.
A könyvet a Jurisics Miklós Vármúzeum őrzi.
Söptei Zsuzsanna írása
2017. április 23.
