Márton napjára forr ki az újbor. Sok borvidéken úgy tartották, hogy a bornak Szent Márton a bírája, tehát ezen a napon a bort mindenképpen meg kellett kóstolni. A Márton-napi újbor kóstolgatásának szertartása a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor érett be. Az újbor jelenti a megújhodást, az örömöt az elvégzett munka után. Az eredménnyel szívesen el is dicsekedtek a boros gazdák. Várták a hozzáértő véleményeket. Márton napja az utolsó igazi őszi ünnepünk a naptárban, amelyről egyre több helyen megemlékeznek leginkább gasztronómiai célzattal.
A mindenki által ismert Márton lúdja egy régi római legendán lapul és annak a Szent Mártonra való átirata. A legenda szerint a Capitolium lúdjai ébresztették fel az alvó őrséget, amikor a gallok az éj leple alatt Rómát el akarták foglalni. Márton a legenda szerint a ludak óljába bújt, mivel nem akart püspök lenni Tours-ban, de a ludak hangos gágogása elárulta őt. Innen ered az a hagyomány, hogy Márton napján szépen hízlalt ludat fogyasztottak. Aki Márton napján libát nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.”Ha Márton napján a libák korcsolyáznak, akkor karácsonykor bízvást bőrig áznak” – hangzik a mondás.
