Az egyetemen olyan homályosan tanultunk a termésbecslésről, mint ahogyan egy apácazárdában oktatják a férfi test anatómiáját. Volt valami izé az F-próbáról, meg egy ködös ismertető arról, hogy milyen rendszer szerint kell egy búzatábláról mintát venni – s bár a vizsgán ezt a kérdést húztam, sem akkor, sem azóta nem jutottam előrébb a témában. De rajtam ugyan nem fog ki egy mintavételezés! Kitaláltam egy metódust, ami akár épkézláb eredményt is hozhat.Tekintettel arra, hogy a statisztika tantárgyat nemcsak utáltam, de nem is tanultam meg, a saját módszertan felállítását azzal kezdtem, hogy elhanyagoltam minden olyan számítást, ami bonyolultabb volt az egyszerű átlagolásnál.
Naszóval, hogyaszonygya:
- A táblákból kiválasztottam négy sort. Ezekben a sorokban megszámoltam, hogy hány tőke terem egyáltalán. (A pótlások még nem teremnek. Azokat, amelyek kicsit mégis igen, simán kihagytam a számításból).
- A kiválasztott sorokban a termő tőkék számát és a nem termő tőkék számát átlagoltam. (Termő tőke az, amin a megcélzott termésmennyiség jelen van. Esetemben ez 3 db fürt volt.) Így kaptam egy “átlagos” termő tőke arányt az egyes táblákban (pl. 20% hiány).
- Az adott táblára ezt az “átlagos termő tőke arányt” alkalmaztam. Azaz ha van mondjuk 4000 db furmint tőkénk, de annak csak a 80%-a terem, akkor 3200 termő tőke van.
- Tehát 3200 tőke * 3 fürt * 15 dkg szőlő fog teremni idén. (Valójában saccoltam a szőlőfürt tömegét, és kiszámoltam kicsit nagyobb és kicsit kisebb fürttömegre is, így egy alsó és egy felső határértéket kaptam.
A becslés szerint nem lesz se kevés, se kezelhetetlenül sok szőlőm sem. Pont rendben van minden.
