Technológiai útmutató 2021 szőlő, gyümölcs- és zöldségkultúrák
Amikor visszatekintünk egy szőlővédelmi szezonra, óhatatlanul összehasonlítjuk az azt megelőzővel. A 2019-es esztendőt emlékezetesnek neveztük, mivel a rendkívül száraz telet és tavaszt követően a májustól lezúduló csapadék okán mind a peronoszpórának, mind a feketerothadásnak eszményi körülmények alakultak ki, országszerte sajnos jelentős terméskárokkal. Mi volt a helyzet a 2020-as esztendővel? 2019/2020 telének csapadéka kedvezett a peronoszpóra gomba telelésének, azonban március elejétől elapadtak az égi csatornák. A rendkívül száraz szezonkezdetet nem érezte meg a szőlő, mivel a mélyebb rétegekben még bőven voltak tartalékok. A márciusban, áprilisban kijuttatott talajherbicideket azonban nem áztatta kellő bemosócsapadék. A fakadás, fajtától és borvidéktől függően, átlagos időpontban következett be április második dekádjában. Kontinentális tavaszunk volt. Ez a tény a peronoszpóra helyi fertőző anyagból való, korai „indulását” meghiúsította. Számos szőlővédelmi állomásunkon ebben az időszakban a relatív páratartalom 10% közelébe süllyedt (Visonta, április 8.: 12,5%), és hajnalban sem emelkedett 30% fölé (Visonta, április 9.: 27,5%). Az ekkor már 1-2 leveles stádiumban lévő fajták április 15- én több borvidékünkön fagykárt szenvedtek (Izsák -3,9 °C, Kesztölc -2,4 °C, Diósviszló -2,4 °C). Növénykórtani szempontból az áprilisi, májusi csapadék hiánya részben megkönnyítette a lisztharmat elleni védekezést, mert számtalan borvidéken nem volt elegendő az aszkospórák tömeges kiszóródásához és a fertőzés létrejöttéhez.
Helyi sajátossága volt a lisztharmatnak, hogy egyes dűlőkben lokálisan mégis erős fertőzés tudott kialakulni zászlóshajtásokról (Szekszárdi borvidék). A száraz május folyamán a peronoszpóra kitartóképletei feltehetően kiszáradtak az előző évben lehullott levélmaradványokban. Az átlagosnál szárazabb időszak – mely csaknem 3 hónapig tartott – pontosan a medárdi esőkkel ért véget. A virágzás a csapadékos időjárás miatt elhúzódott, és a kötődés sem volt megfelelő, emiatt országszerte nagy volt a partenokarp bogyók aránya a fürtökön belül, sok volt a madárkás fürt. Egyes borvidékeinken közel féléves csapadék hullott le június folyamán (Mád: 240,8 mm, Eger: 142 mm, Soltvadkert: 194,6 mm, Kőszeg: 178 mm). További problémát jelentett, hogy a hűvös, csapadékos időjárás miatt a lehullott pártasapkák nagy tömegben szorultak a fürtökbe. Ez a „virágtörmelék” részben elindítója lehet egy fürtzáródás utáni botritiszfertőzésnek. A júniusi csapadék egy gombabetegségnek azonban vitathatatlanul kedvezett, ez pedig a feketerothadás volt.
A száraz szeptemberi időjárásban tovább folytatódott a zavartalan érés a késői fajtáknál, valamint a szüret a középérésűeknél. A szeptember 25-26-án érkező jelentős csapadék előtt a legtöbb helyen igyekeztek a szüretet befejezni. Utána már csak a késői szüretelésre kint tartott tételek és az aszú maradt a tőkéken. A késői fajták zöme azonban megsínylette az október közepén (10. 12. – 10.16-ig) lehullott, helyenként 100 mm-t is meghaladó csapadékot (Eger-Agárdi átjáró: 125,6 mm). Elsősorban az Egri borvidéken és Tokajban volt jelentős a kár.
